Szervraktár
„elsorolja
testének
kimeríthetetlen gazdagságát
a máj kopár hegyeit
az étkek fehér szurdokait
a tüdők zúgó ereit
az izmok édes halmait
az epe és vér tavait s hullámzásait
a csontok hideg szelét
az emlékezet sója felett”
(Zbigniew Herbert – Weöres Sándor:
Apollo és Marsyas)
Bevezetés: 1,1-3
1 1 Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket
László, Lőrinc fia – ő Dénesnek volt a fia,
ő meg Dánielnek volt a fia, ő meg Ferencnek
volt a fia, ő meg Mihálynak volt a fia – sugal-
mazott 2 a halála utáni esztendőben fiának,
II. Lászlónak itt, Székelyföldön, az Olt vize
mellett, 3 Mindszent havának hetedik napján,
abban az időben, amikor még javában dúlt
az orosz–ukrán háború.
Eisenhower: 18,1-7
18 1 „Földi angyal” vagy „mennyei ember” –
hol így, hol úgy becézi Pázmány bíboros
Szent Pált, 2 ne tudd meg, fiam, milyen vérre
menő vitákat folytatnak, pedig elvileg egy
platformon vannak, valóságos kétszemélyes
szinódus, nem értem, mire jó ez a szőrszál-
hasogatás, 3 ebből is látszik, hogy még mindig
félkész állapotban van a teremtés, sajnos,
muszáj hallgatni őket, pedig szerintem már
az Úr is unja, én mindenesetre halálosan
unom, 4 mint a román hadseregben a párt-
határozatok felolvasását a kötelező tanórákon,
szerettem Dobrudzsát, pedig teljesen más,
mint a mi Székelyföldünk, ha gondolod, erről is
beszélhetsz anyáddal, ő is meglátogatott volt
katonáéknál, 5 látom innét fentről, hogy jó ala-
posan átépítették egykori laktanyánkat, ma már
teljes gőzzel üzemel az amerikai támaszpont
Mihail Kogălniceanun, 6 hogy várták nagyapádék
az angolszászokat!, nyilván teljesen hiába, vicces
kedvű székelyek el is keresztelték Eisenhowert
„Ejszen haver”-nek, 7 Isten bocsássa meg nekem,
de jó helyen van ő is a pokol fenekén.
Mómosz: 19,1-7
19 1 Maradva még a viccnél: tudnod kell, fiam,
hogy az ún. „pogány istenek” közül egyedül
a viccfelelőst, Mómoszt tűri meg maga mellett
az Úr, 2 a saját fülemmel hallottam, amikor a
fickó szó szerint Prométheusznak nevezte Istent:
3 „Ő is embert teremtett az agyagból, mint Te
– mondta Istennek –, de mindketten elbasztátok:
az embernek kívül kéne viselnie a szívét, hogy
mindenki láthassa, jó-e vagy gonosz”, 4 egy vég-
telen pillanatra megfagyott a mennyei levegő,
de aztán Isten elnevette magát: 5 „Akkor lesz kész
a teremtés – mondta –, amikor majd az ember
kívül viseli a szívét”, 6 nagyon egyet tudok érteni
az ötlettel, kár, hogy erről is lekéstem, ha kívül
lett volna a szívem, hátha jobban tudtam volna
figyelni rá, 7 tudom, hogy még mindig fáj neked
apád halála, fiam, de nézd már meg végre a
kórházi zárójelentést, hogy tényleg a szívem
vitt-e a sírba…
Mag Lajos bácsi: 20,1-5
20 1 És hogy mennyi mindent tanul az Úr
Mómosztól, arra Mag Lajos bácsi esete a leg-
jobb példa: 2 meséltem volt, hogy ez a szegény
falubolondja nagyapádéknál kosztozott: „Ó,
bárcsak a Jóisten egy kicsi esőt adna!” – sóhaj-
tozott nagyanyád a ’46-os szárazság idején,
3 „Az időjárást nem az Isten hordozza: azt az
ájer hordozza” – dohogott az okostojás
Mag Lajos bácsi, 4 nos, amikor meghalt, Isten
megtette Főmeteorológusnak:
ő rázza a földet,
ő fújja a szellőt,
ő küldi a záport stb.,
5 ha tehát elveri az eső félszáraz szénádat
a kertben, ne Istent szidd, hanem nyugodj meg
Mag Lajos bácsi akaratában, fiam.
(Megjelent az Alföld 2024/4-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Mikes Adél munkája.)
Hozzászólások